~ 3. évad ~ 2. ~ Az utolsó nap ~

Sziasztok! Úgy döntöttem elkezdem az új évadot - ahogy ez az előző bejegyzésnél is látszik - , viszont nem biztos, hogy be is fejezem. Mindegy jó olvasást
Jeff karjaiban értem be a suliba, hiszen még mindig nem tett le, de ezt nem is bántam, hiszen már 12 éves korom óta bele vagyok zúgva a srácba. Ő 17 éves míg én csak 15, de ez nem akadály.
-Tegyél le mennem kell tanulni - kezdtem el ütögetni a kezét, de persze csak felröhögött, eszébe sem volt, hogy végre újra a földre rakjon.
-Te? Tanulni? - ráncolta a szemöldökét, mire Sarah is nevetni kezdett, csak én szenvedtem fent, hiszen kezdte nyomni a bordája a hasam.
-Kemény a bordád - mérgelődtem, mire végre letett, és egy puszit nyomott a homlokomra. Lusta volt lejjebb hajolni. Mondjuk 30 centi volt közöttünk, én 165 centis, ő pedig 195.
-Nem csak a bordám kemény - célozgatott, én pedig a vállába bokszoltam. - Mi van? Ez bók. Valamilyen szinten - magyarázta, még akkor is, mikor csengettek. - Jó tanulást Vick.
-Neked is - nevettem, mikor már eltűnt. - Miért szeretnek úgy hívni a srácok, mintha egy kutya ugatna? - kérdeztem Sarah-tól, miközben futva közeledtünk a termünk felé. - Már bent van a tanár - jegyeztem meg, miután elhajoltam az ajtótól.
Sarah nyitotta ki az ajtót, és be is ment.
-Bocsánat a késésért tanárnő - mondtam, mikor becsuktam magam után a fát, és a helyemre siettem, Sarah mellé. Ő már ült.
-Még az utolsó nap is elkésnek az órámról? - kapta fel a vizet a tanár, akinek másfél év alatt még mindig nem jegyeztem meg a nevét. - Vegyék elő a könyveiket, tanulunk - mondta, mire mindketten fájdalmasan felsóhajtottunk.
A könyvvel együtt egy lapot is elővettem, hogy levelezni tudjunk.
V.: Milyen volt az éjszaka? ;)
S.: Tökéletes. Andy isten ;)
V.: Bővebben? :D
S.: Hogy érted? Lefeküdtünk, és Andy király volt. Na és ti? Voltatok már úgy együtt?
V.: Még nem. De imádom Jeff-et. Főleg hogy képes várni... Bármeddig...
S.: Andy is tudott volna.
V.: Hazakísérjelek suli után, hogy összepakolj a szünetre? De Jeff is jön, és hozzá is át kell ugrani elrakni pár cuccot. Andy meg csak később jön.
-Megtudhatnám miért nem rám figyelnek? - kapta ki Sarah kezéből a lapot, mire mindketten összeszorítottunk a szemünket, hogy ne is lássuk. - Ó! Mivel ez nem lyukasóra, ezért jogomban áll felolvasni az osztálynak. Biztosan érdekli őket.
A tanár képes volt tényleg felolvasni, az osztály pedig szakadt a röhögéstől. Megtudta mindenki, hogy Sarah és Andy már voltak együtt, és, hogy Jeff igazából nem egy bunkó faszkalap. Már akivel.
Egész nap padra hajtott fejjel ültünk, a fülhallgatónkkal a fülünkben, hiszen nem akartuk, hogy mindenki minket basztasson. Üzentünk Jeff-nek is, aki már mindenről tudott, hiszen az óra után már egyből ordítoztak.
-Gyertek csajok - húzott fel a székemről Jeff, aki mindenkire szikrázó szemekkel nézett, akik felénk indultak volna. - Ez azért durva, de nyugi, a szünet végére le fog csengeni. Nem érdekli ez annyira őket, meg amúgy is. Félnek tőlem.
-Még az a szerencsénk - néztem Sarah-ra, aki lehajtott fejjel baktatott mellettünk. Őt még úgy is basztatták, hogy a fülhallgató a fülében volt. Andy sem volt suliban, mert nem akart késni.
-Figyu Jeff, hazakísérem Sarah-t, hogy elpakoljon. Te is, és majd utána megyünk érted. Várj meg otthon.
-Jó. Derítsd jobb kedvre - biccentett a mellettem sétáló barátnőmre.
-Meglesz - vigyorodok el. - Szia - nyomtam egy puszit a szájára, ő pedig lefordult balra, hogy gyorsabban hazaérjen.
-Sarah, figyelj. Ahogy Jeff is mondta, ezt a szünet végére el fogják felejteni. Nem olyan érdekes számukra. Ez volt a legszebb éjszakád, ne hagyd, hogy elrontsák.
-Igazad van - bólintott. - De ha valaki idegesít, akkor Andy leüti.
-Jeff meg segít neki - kacsintottam, és már nevetve igyekeztünk a lányhoz, aki nálunk fogja tölteni a karácsonyt.

~ 3. évad ~ 1. ~ Prológus ~

Korán reggel apa ébresztett, mire morogva forgolódni kezdtem az ágyban. Idegesítő, hogy mindig öt perccel a telefonomon beállított idő előtt rám töri az ajtót, és elkezd rázni. Szerinte ez vicces. Szerintem már kevésbé.
Miután sikeresen elkészültem lebaktattam a konyhába, ahol már nem csak anyáék, de a nálam később kelő húgom is várt.
Annyit tudni kell, hogy a húgommal egyáltalán nem hasonlítunk egymásra. Neki jég kék szeme van, pont olyan, mint apáé, és a haja is más. Az övé világosbarna, míg az enyém -az eredeti- szőkés barna. De még az arcformánk sem hasonló, sőt az alkatunk, a hangunk, a stílusunk sem. Azén hangom rajzfilmfigurás, míg Jennifer-é mélyebb, az övé tökéletesen hasonlít anyáéra. Sokszor elgondolkozok azon, hogy melyikünket cserélték el, bár mindig annál kötök ki, hogy egyikünket sem, mivel mindketten hasonlítunk valamiben anyához.
-Reggelt - köszöntem mindenkinek, felvettem a kabátomat,  és a vállamra kapva a táskám elindultam Sarah-ért, hisz mindig én sürgetem, hogy időben elérjünk a sulihoz. Igaz, engem -és Sarah-t sem - érdekelné, ha késnénk, vagy esetleg nem is mennénk be, de mivel Jeff távolabb lakik, neki előre kéne szólni az ilyen ügyekről, hogy ne rohadjon egyedül a padban.
Amint odaértem, már nyílt is az ajtó, és Sarah pasija - Andy - lépett ki rajta.
-Mizu Vick? - mosolygott rám, én pedig megöleltem, hisz eléggé régen láttam már.
-Semmi - mondtam. - De látom ti élveztétek az éjszakát - céloztam a teljesen kócos hajára, és a szagára.
-Nem mondom, hogy nem - röhögött fel. - Visszaköltöztünk.
-Komolyan? - esett le az állam, amit kinevetett. - Miért nem tudtam róla?
-Ma jöttünk haza. Sarah-t akartam először meglepni - kacsintott, mire vigyorogva megcsóváltam a fejem.
-Úgy érzem, hogy sikerült - vágtam rá, mikor a barátnőm kilépett az ajtón, és egy puszit nyomott Andy arcára.
-Sikerült neki - mosolygott Sarah, és Andy kezét megfogva indult meg a suli felé. - Te nem jössz? - fordult vissza.
-Szerintem Andy menjen haza zuhanyozni - röhögtem el magam, mire a srác egyetértően bólogatott, Sarah pedig meglökte, így végre ő is elindult haza.
-Holnaptól szünet - sóhajtok fel, beszívva a levegőt, ami még így, decemberben sem volt hideg itt, Kaliforniában. - És holnapután jönnek Pete-ék, és BJ-ék is.
-Ugye tudod, hogy nálatok fogunk mi is csövezni? Anyáék nincsenek itthon, Andy-éknél nem látnak szívesen, Jeff meg úgyis veled lesz.
-Persze, hogy tudom, anyámék is tudják. Csak sajnos itt lesz Jen pasija is. 13 éves, és már pasija van - csóváltam a fejem.
-Neked is 13 évesen volt az első pasid - nevetett ki.
- Az tök más - grimaszoltam. - Neki ez nem az első.
-Úgy már más - komolyodott el. - Asszem keres valaki.
-Hé! - ordított utánunk valaki, én meg már a hangjából felismertem. - Sziasztok - lihegte, mikor mellénk ért. Amint kifújta magát, a derekamat átölelve húzott magához, egy rövid csókra.
-Új hajszín? - vontam fel a szemöldököm, titkolva, hogy tetszik a zöldeskék, punk haja.
-Mi az? Esetleg nem tetszik? - fordított hátat, játszva a sértődöttet, én meg csak hozzásimultam a hátához, hiszen végre rendesen találkozunk. Beteg volt, és ő kért meg, hogy ne nagyon menjek hozzá, hisz szünet lesz, és nem akarta, hogy lebetegedjek.
-Jó illatod van - suttogtam, mire vigyorogva megfordult, és a kezébe kapott. - Ugye tudod, hogy még mindig olyan jól nézel ki, mint eddig?

~ 2.évad ~ Epilógus ~

Sziasztok! :D Mint látjátok itt van az epilógus. :D Elég zsúfolt rész lett,és nem is jó.Na mindegy is,jó olvasást :D

By: BJ72

*8 és fél hónap múlva*

Már elég régóta voltam terhes,és higgyétek el,nem a világ legkellemesebb dolga.Főleg úgy,hogy az egyik legjobb barátom nem is tud róla.Főleg úgy,hogy lehet,hogy ő a kislány apja...Ja,igen kislány lesz már a neve is megvan.

Victoria Parker.

Nekem nagyon tetszik,de ki,hogy van vele.Egyébként a keresztapja Pete lesz,annyit könyörgött,én meg meguntam már,szóval beleegyeztem...Egyébként én először Patrick-re gondoltam,de amikor Pete meghallotta,hogy kérdezem,nem engedte Patrick-nek,hogy válaszoljon,hanem könyörögni kezdett...

David viszont nem sejtett semmit arról,hogy lehet (hangsúlyozom LEHET) nem ő a gyerek apja.Nem tudom mire gondolna,de nem is akarom megtudni.

Mindegy is.

Viszont Csonginak már ideje tudnia,hogy terhes vagyok,mert azért megérdemli.Nem fogom hagyni,hogy megint annyi ideig ne beszéljünk egy kis félreértés miatt.Amúgy a nyaklánc mióta eljöttünk folyton a nyakamban lógott,sosem vettem le.Nem is szándékoztam,de mindegy.

Gyorsan bekapcsoltam a gépem,és végigfuttattam a szemem a Skype listán.Csongi neve mellett zöld cucc volt,szóval egy kicsit idegesen,de videóhívást kezdeményeztem.

Leraktam magam elé a gépet,és vártam,hogy elfogadja,majd amikor bejött a képe,és meglátott engem elkerekedett a szeme.

-Szia.-mosolyogtam zavartan.

-Szia...Te...Mi történt veled?-kérdezte furcsán,bár ez csak egy költői kérdés volt.

-Terhes vagyok...-motyogtam lesütött szemmel.-8 hónapja.

-És ezt miért csak most mondod?-húzta össze a szemét.

-Féltem,hogy mit fogsz reagálni.Most már összeszedtem magam.Egyébként kislány lesz,és Pete a keresztapja.Victoria Parker lesz a neve,és július 2.-ra van kiírva.Olyan furcsa lenne,ha pár héttel később születne...Mondjuk 16.-án...

-Na ja.Elcsórná a szülinapomat.-nevetett fel az énekes.-Nem tehetitek ezt velem.-mondta,mire én is felröhögtem.
-Akkor így járnál.Biztos másnak is van olyankor szülinapja,sőt úgy is,hogy abban az évben született.Ő nem csórja el?
-Olyanról nem tudok.Ameddig nem tudom,hogy ki addig nem csórja el.-felelte,és kihúzta magát.Ő és a logika...
-Gratulálok ember.-vigyorogtam rá.
-Köszönöm,van miért.
Még fél óráig beszéltünk,de aztán a srácnak mennie kellett,úgyhogy felléptem netre,és megnéztem a facebook-omat,instagram-omat,meg ezeket.

*július 16.*

*David szemszöge*

Korán reggel indult meg Nicole-nál a szülés,ami nagyon megijesztett,de amint tudtam,már indítottam is a kocsit,és indultunk a kórházba.

Amikor odaértünk az orvos már jött is,szóval vihettem is be.Remegő kezekkel támogattam a lányt,aki eléggé ideges volt,de meg is tudom érteni.

~

Nagyon megkönnyebbültem,amikor megszületett a kislány,azaz Vicky bár rám még nem nézett,akkor sem,amikor a kezemben fogtam,de mindegy.

*Egy hónappal később*

Annyira furcsa nekem ez az egész.Az,hogy lett egy lányom,és Nicole nem nagyon hagy egyedül vele.Mármint nem nagyon engedi,hogy megnézzem,de ez most normális?Ennyire védi vagy csak...Meg furcsán viselkedik,amikor megfogom.

-Lemegyek a boltba.-szólt,és a kezében tartva Vicky-t,elindult az ajtó felé.
-Nicole,hagyd itt Vicky-t.Tudok vigyázni rá.-mondtam,mire visszafordult,és elgondolkozott.Feszengve indult el felém,és a kezembe adta a kicsit,majd kisietett az ajtón.
Törökülésben leültem a földre,a kislány pedig érdeklődve nézett engem.
Pici zöld szemeivel figyelt,szőkésbarna haja az égnek állt,de elől a szemébe lógott.Egy picit elfordította a fejét,és a szeme máris szürkének hatott.
A családban senkinek nincs ilyen szeme,sőt elég ritka is.De valahonnan ismerős.Nagyon ismerős...
Nem baj.

~

*Nicole szemszöge*

David el akarja vinni apasági tesztre Vicky-t...De nem akarok,menni...Nem jó ötlet egyáltalán szerintem,hiszen ki más lenne az apja,mint David?

Ezzel nyugtattam magam.

Korán reggel indultunk,mert David nem tudott várni,és mert ilyenkorra kaptunk időpontot is.Már most félek...

Megcsináltak mindent,majd az orvos mondta,hogy várjunk kint az ajtó előtt.Idegesen szorítottam magamhoz Vicky-t,aki ez miatt lehet,hogy nem épen fog hazajönni.
-Megvannak az eredmények.-jött ki az orvos,mire ijedten felkaptam a fejem.
-Igen,és?-kérdeztem.
-A kislány apja nem más,mint...

~ 2.évad ~ 35. ~ Ne mond el! ~

-Mi van?-esett kétségbe a srác,és nem hitte el,hogy igazat mondtam.
-Terhes vagyok...-motyogtam.
Nem tudott megszólalni,én pedig őt átkarolva zokogtam.Lekönnyeztem az ingét,és próbáltam feldolgozni a hírt,aminek persze örültem is,csak egyenlőre...nem tudtam feldolgozni.
Fél óra kellett,mire le tudtam nyugodni,és David is feldolgozta a hírt.
-Akkor...gyerekünk lesz.-foglalta össze David.
-Lesz.-mosolyodtam el,de a szemembe újra könnyek gyűltek.És nem is voltam biztos a dolgomban.Lehet,hogy...hogy...nem David-é a gyerek?
Elhessegettem a kételyeket a fejemből,és csak arra koncentráltam,hogy David a gyerek apja nem más.Más nem lehet,csakis David.
-Örülök,ugye tudod?-nézett a szemembe.
-Én is.-vigyorogtam.-Csak furcsa nekem ez az egész.Nem akartam még terhes lenni,de ha már megtörtént örülök neki.
-Nekem is furcsa.-nevetett.-9 hónap és apa leszek.Ez nekem kevés felkészülni.Nem vagyok valami apa típus.Az nekem sok lenne...
-Én sem vagyok az a nagyon anyás.De fel kell készülni,ha egyszer terhes vagyok.Aztán majd belejövünk...
-Előbb-utóbb...
Felkaptam a telefonomat az éjjeli szekrényről,és tárcsáztam Billie Joe-t,mert ő ébresztett rá,és miatta derült ki.Vagyis miatta most derült ki.
Nem vette fel,így addig csörgettem,ameddig észre nem vette.Az ujjaimmal az éjjeli szekrény doboltam,és vártam,hogy vegye már fel.
És akkor végre felvették.
-Szia!-köszöntem.
-Szia.-szólt bele egy álmos hang.
-Jujj,felkeltettelek?-kérdeztem.
-Már vagy fél órája.-motyogta,de belenevetett.
-Fel tudsz jönni Skype-ra?-érdeklődtem.
-Persze,csak várj 5 percet jó?
-Oki.
Bekapcsoltam a gépemet,és felléptem Skype-ra,és vártam,hogy BJ is fellépjen,mert minél előbb el akartam mondani neki a hírt.
-Szia.-kezdeményeztem egy videohívást.
-Neked is szia.-intett.-Mi volt ilyen nagyon fontos,hogy fél egykor zavarni kell???
-Fél egykor általában már nem alszanak az emberek.Másrészt elég fontos amit mondani akarok,egyrészt mert igazad volt...
-Mondtam!Miben is volt igazam?-ráncolta a szemöldökét értetlenkedve.
-Abban,hogy terhes vagyok.-mondtam ki.
-Mi vaaaaan?!-hallotta meg Joey a mondatomat,és odaült az apja mellé.-Nem biztos,hogy jól hallottam,elmondanád újra?
-Terhes vagyok.
-Mi??-na de jó...Akárhányszor elmondom mindig jönni fog valaki???
-Jól hallottad.-nevettem fel.-Terhes vagyok.
-Gratulálok.-lépett a többiek mellé Adrienne.
-Köszi.Végre valaki,aki nem úgy jön ide,hogy "mi van???".-vigyorogtam.-De szerintem én el is köszönök.Még Renit is zavarnom kell,meg még pár embert.Majd később beszélünk,jó?
-Az.-nevetett BJ.-Akkor szia.
-Sziasztok.-mosolyogtam,és már hívtam is Renit,aki egyből fel is vette.
-Szia!-köszöntem.
-Heló.Hogy vagy?
-Jól,csak picit furán érzem magam.Te?
-Én is.Lehetetlen kibírni ez mellett a négy hülye mellett.
-Fel tudsz jönni Skype-ra?-érdeklődtem.
-Persze,pár perc.-mondta és letette.
Amint fellépett én már hívtam is,ő pedig természetesen elfogadta.Mellette Andy és Csongi állt,ami miatt eléggé meglepődtem,mert Csonginak pont nem akartam elmondani.
-Öhm...Beszélhetünk négyszemközt?-kérdeztem zavartan Renitől.-Utána majd beszélek veletek is,csak most valami fontosat akarok mondani Reninek.Ja és Pete-nek is szóval hívjátok ide légyszi!
-Jó.-bólintott Csongi,és elment a képből.-Pete,gyere!-hallottam meg a srác hangját.
-Megyek.-mondta a másik,majd már láttam is,ahogy közelít.-Ó,szia Nicole.Miért kellett idejönnöm?Vagy te hívtál?-nézett rám.
-Én.-feleltem.-Menjünk fel.Vagyis vigyétek fel a gépet.Reni és te Pete.-mondtam,mire felemelték a gépet,és felvittek az emeletre.Vagy valami ilyesmi...
-Na,akkor itt is vagyunk.-mondta Reni,majd leült az ágyra.Pete pedig mellé.-Mi volt ilyen fontos?
-Először is ígérjétek meg,hogy nem mondjátok el a Grenmásoknak,és a hozzájuk közel állóknak,mert lehet,hogy Csonginak is köze van a dologhoz.
-Mihez?-kíváncsiskodott Pete.-Egyébként megígérjük.
-Te is Reni?
-Én is.
-Pete igazad volt.
-De miben?-sürgetett.
-Terhes vagyok...-suttogtam,de közben mosolyogtam.Meg sem tudtak szólalni,csak várták,hogy elordítsam magam,hogy "Vicceltem!" és elröhögjem magamat.Legalábbis én biztosan ezt várnám ilyen helyzetben.
-Gratulálok.-reagált először Reni.
-Én megmondtam.-vonta meg a vállát Pete.-És ezt miért nem szabad elmondani Csonginak?-érdeklődött,mire elpirultam és lesütöttem a szemem.-Ja...Ó...Értem.-halkította le a hangját Pete.-De ha megkérdezi mit mondtál,akkor mit válaszoljunk neki?
-Mondjátok azt,hogy...Mindegy.-feleltem.-De semmiképpen ne mondjátok el neki...Se Dórinak,se Matyinak.Majd később megtudják...
-Oké.
-De megyek...Sziasztok.
-Szia.-köszöntek egyszerre én pedig kinyomtam az ablakot.
Ez le van rendezve...Csongi nem fog tudni róla,csak miután megszületik,vagy majd később, úgy, hogy nem tudja mikor lettem terhes.

~ 2.évad ~ 34. ~ Baj van! ~

-Lehet,hogy terhes vagy.-halkította le a hangját a basszista.
-Mi?!-háborodtam fel.-Én nem!-ez volt az utolsó mondatom,és kiikszeltem az ablakot.
Eltettem a laptopomat,és mivel bántott,hogy így ráförmedtem Pete-re,aki csak jót akart,és csak feltételezte.Elszomorodtam,és legördült pár könnycsepp az arcomon,majd álomba sírtam magam.

***

Billie Joe keltett fel,azét,mert nemsokára leszállunk,és nem kéne már aludnom.Engem keltett először,a többieket a segítségemmel szándékozta,de amikor felálltam,hogy felrázzak mást is,Billie megállt velem szemben,és halkan felém fordult.

-Figyelj Nicole...

-Figyelek...

-Mostanában elég furcsa vagy.Hangulatingadozások,többet eszel,mint mi és ez nagy szó,úgy láttam egyik reggel hánytál is...

-Igen,és?-kérdeztem már-már idegesen.
-Nem lehet,hogy terhes vagy?-mondta szinte suttogva.
-Miért hiszi ezt mindenki?!-kaptam fel a vizet.-Elegem van belőletek...
-Ki mondta még?-ráncolta a szemöldökét.
-Pete.-válaszoltam,és hátat fordítottam neki,hogy felkeltsem a többi hülyét,de BJ megállított azzal,hogy a vállamra támaszkodott.
-Azért,ha hazaérünk csinálj egy tesztet.-motyogta,és ráugrott a még alvó Trére.Aki persze közel volt ahhoz,hogy leüsse,csak nem találta el szegényt.Én nevetve figyeltem a két hülyét,akik egymást ütötték (műbunyó),csak aztán Tré véletlenül rágurította az énekest Joey-ra,aki persze rögtön fejbe vágta mindkettőt.Az apját,és a keresztapját.Milyen kis kedves,nem?
Na mindegy.
Az idősebbik Armstrong fiú vállba bokszolta Mike-ot,hogy keljen fel,az öccsét,meg egyetlen mozdulattal lerántotta a székről.Armstrong-ok és kedvesség.Néha két külön világ.Általában pedig ők maguk jelképezik a kedvességet.
De ez így van rendjén.
Miközben ők ütötték egymást (Billlie vs. Tré vs. Mike és Jake vs. Joey) én elmentem,hogy felkeltsem David-et, Brittney-t, Adie-t, és a két kicsit is.Persze azért Ryan-t,és Brix-et hagytam utoljára,akik rögtön az apjukhoz szaladtak.Ő éppen rájuk figyelt,mikor Tré oldalba bökte,és mivel eléggé csikis,így hátradőlt.Csakhogy nem a puha székbe,hanem BJ fejébe verte be a fejét.Áú.

~

Mikor leszálltunk a gépről,már külön is váltunk,úgyhogy egy jó hosszú búcsú után indultunk David-hez.
Messzebb lakik,mint Billie Joe,de még Berkeley-ben.A legszélén.Na nem baj,bármikor meglátogathatjuk akármelyik hülyét,ha ahhoz van kedvünk éppen.
De most nem volt.
David körbevezetett a házban,ha már egyszer oda készülök költözni.Két emelet volt,alul a nappali,a konyha és az étkező,ja és egy vendégszoba,felül 3 hálószoba volt.Gyönyörű volt minden.Az egyik kisebb szoba zöld,a másik piros volt.A legnagyobb pedig fekete-fehér,nagyon jó elosztásban.És akkor még a gitárokat,és a hátsó udvart nem is láttam.
De először a gitárokhoz vezetett,és persze volt dob is.
Az első gitár amit megláttam...egy teljesen átlátszó volt,ami kurva jól nézett ki.Milyen klipben is van átlátszó gitár?Ja igen.The Grenma - Enyém az utolsó szó...

Na szóval ilyen.Kurva jól néz ki...Mármint a gitár.Jó,a klip sem rossz,a zene meg király...Mindegy.
Kiemeltem a többi közül,és az egyik pengetőt (Green Day-es) és a nyakamba akasztottam,majd gondoltam egyet és az Enyém az utolsó szót kezdtem el játszani.Ha már ugyanolyan gitár,legyen ugyanaz a szám is.Odaléptem az egyik mikrofon elé,és énekelni kezdtem,egy kicsit vékonyabb hanggal,vagy hogyan mondják,szóval próbáltam utánozni az eredeti számot.
Mikor vége lett,David elismerően biccentett,majd odajött és átkarolt.
-Mi volt ez?-érdeklődött.
-The Grenma-Enyém az utolsó szó.-feleltem.-Abban is pont ilyen gitár van Csonginál.Igen állat.
-Miért pont ezt vetted el?-nézett rám,egy picit talán féltékenyen.
-Mert ez tetszett meg.-vontam meg a vállam,egy picit begurultam,mert azért nem kell mindig rosszra gondolni!
-Mutatsz egy számot,amit ők játszanak?-kérdezte,mivel (gondolom) észrevette rajtam,hogy picit ideges vagyok.
-Persze!-mosolyodtam el,és előkotortam a zsebemből a telefonomat,hogy meg tudjam mutatni neki legalább az egyik számukat.
Most éppen a Mindenki mellett döntöttem,mert úgyis úgy éreztem,hogy mindenki bekaphatja...Na mindegy.És az a kislány benne nagyon cuki...Csongi unokahúga.
-Nem rossz.-vigyorgott.-Kivételesen olyan zenét is meghallgatok,amiből egy szót sem értek.
-Tankcsapda?-néztem rá.
-Mi van vele?
-Tessék.
Benyomtam az egyik számukat (Félre a tréfát) és halkan énekelni kezdtem.Imádom ezt a számot,de mondjuk a többit is.Mindegyik nagyon jó,és már koncerten is voltam,még Londonban.Mert olyan híresek,hogy körbejárták Európát.
-Ez nagyon jó!-bólogatott.
-Az legnagyobb ma zenélő magyar banda,Londonban is koncerteztek,meg körbejárták egész Európát.

~

Másnap reggel eszembe jutott az,amit Billie-nek ígértem.Hogy elvégzem a terhességi tesztet,hátha tényleg terhes vagyok.De kétlem.

David még aludt,én pedig csendben elkészültem,felvettem a pulcsim,beleléptem a cipőmbe,és a pénztárcámmal együtt kimentem az ajtón.Megkerestem a legközelebbi gyógyszertárat,vettem egy terhességi tesztet,és amilyen gyorsan csak tudtam hazamentem.

Elvégeztem a tesztet,de nem mertem megnézni,mert féltem,hogy mi lesz az eredmény.

Fél órája ültem a fal mellett,mikor David bekopogott,hogy bejöhet-e,de én nem válaszoltam,csak ültem.

-Nicole!-kiáltotta aggódva.-Bent vagy?

Nem válaszoltam,inkább a kezembe vettem a tesztet.

-Jól vagy?-ordította most már.

Pozitív...

Felpattantam a földről,és kinyitottam az ajtót,majd zokogva a átöleltem.Megszólalni sem tudtam,ő pedig nem értett semmit,csak megnyugodott,hogy nincs semmi bajom.Vagyis nem csináltam semmi hülyeséget.

-Mi a baj?-nézett rám.

-Te...te...terhes vagyok...

~ 2.évad ~ 33. ~ Beszélgetés ~

Mikor hazaértünk,már nem voltam annyira álmos,így csendben bementünk a szobánkba,hogy senkit ne ébresszünk fel (igen már aludtak).
-Tessék,aludj.-mutatott David az ágyra.
-Nem vagyok álmos.-feleltem,mire nézett egyet.
-Egész eddig nyafogtál,hogy mindjárt elalszol!-hitetlenkedett.
-De a séta felébresztett.-vontam meg a vállam,és leültem az ágyra.David mellém telepedett,majd mikor egy-két percet nem beszéltünk,a nyaka köré fontam a karom,és lágyan megcsókoltam.
David persze vette a lapot,és visszacsókolt,majd fekve folytattuk tovább...
A srác felettem térdelt,a kezét a pólóm alá vezette,és lehúzta rólam...

***

Reggel mikor felébredtem,rögtön eszembe jutott,hogy mi történt az éjjel...

A ruhák szét voltak dobálva az ágy mellett,David pedig a takaró felét magára húzva aludt.Olyan aranyos volt!

Kimentem a fürdőbe,hogy letusoljak.20 perc alatt ki is kerültem onnan,és meglepődve láttam,hogy a srác a szemét dörzsölve,ült fel az ágyban.

Gyorsan feltűnt neki,hogy szét vannak dobálva a ruhák,mire vagányan elmosolyodott én pedig teljesen elpirultam.

-Öhm...jó reggelt!-vigyorogtam pirultan,és lesütöttem a szemem.
-Neked is.-mosolygott,majd a fürdőbe sietett.
Elpakoltam a ruháit,és indultam volna ki,ha nem fogja meg a kezem.
-Engem itt hagysz?-nézett rám kiskutyaszemekkel,úgyhogy megvártam amíg végez,és együtt mentünk át a többiekhez.
-Sziasztok!-intettem körbe mosolyogva.
-Sziasztok.-vigyorgott ránk BJ,én pedig leültem az asztalhoz,ahol már tálalva volt a finom reggeli.
Adie elém rakott egy tál pirítóst,ami még BJ-nek is sok volt,nem nekem!
De attól függetlenül megettem.
-Úgy ennék csokit!Van csoki?-néztem körbe remémykedve,de csak megrázták a fejüket.-David!Hozol nekem csokit?-néztem rá bociszemmel.
-Hozok...-nevetett,és kiment az ajtón.
Billie összehúzott szemmel nézett,de mikor felé fordultam,rögtön elkapta a fejét.Nem értettem,hogy mi a baja,de nem is érdekelt.
-Meghoztam a csokit!-jött be David,és nekem adta.
-Köszi,de most nem kell.-vontam meg a vállam,de azért nyomtam egy puszit az arcára.
-Este indul haza a gépünk.-jött be az ajtón Joey.
-Haza megyünk?-csillant fel a szemem.
-Igen.
-Wííí!-pattantam fel a két srác mellől,akik csak fejcsóválva figyeltek.

*** 

Hajnali két óra,mindenki alszik,egyedül én nem tudok.Álmatlanul fészkelődök a székben egy pici hányingerrel,de nagy nehezen kibírom.David kezét szorongatom,és várom,hogy végre megérkezzünk Kaliforniába,mert összepakolok,és költözök David-hez.
Elővettem a laptopomat,mert jobb nem jutott eszembe,és bekapcsoltam.Felmentem Skype-ra,ahol csak egy-két ember volt fent,ők is csak azért mert nem éjszaka volt náluk.
Egy ember kivételével.
Pete is fent volt,viszont ott is hajnali egy-kettő óra felé járhatott az idő,szóval egyáltalán nem értettem.
Egyből rákattintottam a videóhívásra,ő pedig fel is vette természetesen.
-Szia!-suttogta.
-Szia.-köszöntem én is.-Hogyhogy ébren vagy?
-Nem tudok aludni.-vonta meg a vállát.-És te?
-Én sem.-szomorodtam el.
-És mi lesz azután,miután megérkeztetek?Vagyis hova mész?David-hez költözöl?Vagy esetleg máshova?-kérdezősködött.
-Nem tudom...-szomorodtam el.-Mert én hozzátok is,Billie-ékhez is és természetesen David-hez is közel szeretnék lenni,de nem tudom,hogy hova menjek,csak azt,hogy David-hez költözök,aki nagyon közel lakik BJ-ékhez,de én hozzátok is közel akarok lenni!Mert...mert...mert ott a gyerek,ti meg szerencsétlenek vagytok,de én így szeretlek,Billie-ékkel is így vagyok.-zokogtam.
-Nyugi Nicole!-nyugtatott,majd mondani akart valamit,csak a kisfiú felsírt.
-Ez Adam volt?-csillant fel a szemem,és már teljesen nyugodt voltam.
-Igen.Nagyon könnyen változik a hangulatod...-jegyezte meg.
-Nem is igaz!-háborodtam fel.-Csak rosszul vagyok,hányingerem van...És bármennyit tudnék enni.
-Akkor...lehet,hogy valamit meg kéne nézni...
-Mit?
-Azt,hogy...

~ 2.évad ~ 32. ~ Séta ~

Mi is kimentünk a kávézóból,és folytattuk az utunkat...hova is?
Fogalmam sincs.
Elmentünk Reni háza előtt,mire beugrott a tegnap éjszaka.Azon belül pedig amikor kint keveregtünk az utcán,mint a hülye gyerekek.
-Most akkor hol is vagyunk?-kérdeztem értetlenkedve.
-Pontosan...itt!-állt meg Csongi határozottan,mire felnevettem.
-De...hol van az az itt?
-Magyarországon.
-Azon belül.
-Budán.-felelte.
-És azon belül?
-Valamelyik utcában.-vonta meg a vállát,és tovább trappolt a sötétségben.Vigyorogva követtem,de nem tudtam,hogy pontosan hova.Ott és akkor nem is zavart annyira.
Valahogy elbotorkáltunk az utca végéig,bár nem teljesen egyenesen,majd mikor megálltunk, elgondolkozva néztünk körül.
-Most merre?-nézett rám a srác.
-Balra.-mondtam,és már indultam is volna meg,ha meg nem állít.
-Arra nem jó,előbb is arra mentünk.
-Akkor menjünk jobbra.-válaszoltam,és már ugráltam is a másik irányba.-Kettesben kézen fogva mezítláb a fűben...-énekeltem,mire odajött hozzám,megfogta a kezem,a fűre húzott és levette a cipőjét.-Ezt most miért?
-Nem te akartad?-értetlenkedett.
-Én csak énekeltem.-vihogtam,de azért belementem a hülyeségbe.Levettem a cipőm,és rendületlenül mentem előre,magam után húzva a fiút.

***

-Bassza meg!-ordított fel Csongi.

-Mi van?-kezdtem el röhögni,mert már akkor éreztem,hogy valami baj van.Nem komoly,csak valami hülyeség.Nem is tévedtem nagyot...

-Beleléptem egy kikúrt kutyaszarba.-nevetett már ő is.

-Te szerencsétlen!-csaptam a fejemre,és annyira nevettem,hogy leültem a fűbe.Nem volt éppen kellemes,mert pont egy nagyobb kődarab volt alattam.

-Áúúúú!-visítottam fel.

Ilyen szerencsétlenek is csak mi lehetünk...

Hangosan felnevettem,majd mikor David rám nézett,de én csak legyintettem.Mostanában egyre kevesebbet beszélek vele,pedig amikor hozzám ér,valamilyen furcsa érzés keletkezik a gyomromban,mintha pillangók repkednének benne.
Mikor Reni háza elé értünk,én berángattam David-et az ajtón,és annak a nyakába ugrottam,akit először megláttam.
Az pedig Pete volt.
-Szia!-visítottam,és két puszit nyomtam az arcára.
-Szia.-hámozott le magáról a gitáros,és értetlenkedve David-re nézett,aki csak mosolyogva megvonta a vállát,és Patrick-et maga után rángatva felment az emeletre.
-Annyira régen láttalak!-ugrálgattam.
-Ma reggel.-nézett rám furán.-Jól érzed magad?
-Tökéletesen.-álltam le.-Le akarok ülni.
-Ott a kanapé...
-Gyere!-húztam magam után,és leültem volna a kanapéra,de megtorpantam.Ott ültek mind velem szemben,én pedig mindegyiküket megöleltem,külön-külön.
És ott volt a pici Adam is.
-Wááá,de aranyos!-tapsolgattam,és kikaptam szegény gyereket az apja kezéből.-Szia pici Adam!-simogattam meg a haját.-Igen,és vagyok az Nicole.Nicole néni.-nevetgéltem.
Olyan voltam,mint aki beszívott.
Visszaadtam a kicsit az apjának,és szóltam Reninek,hogy felmegyek,mert azt hiszem,hogy fent hagytam valamit az éjszaka.
Boldogan felugráltam a lépcsőn,de egy ajtó mellett megálltam,mert beszélgetést hallottam,és kíváncsi voltam,hogy mit beszélhetnek.Patrick és David,akik nemrég még egy légtérben sem bírtak ellenni...
-Tegnap óta nagyon furcsa,és nem is beszélt velem,pedig együtt jöttünk sétálni...
-Figyelj...mondtad,hogy azt mondta reggel,hogy lefeküdt Csongival.
-Igen.
-Akkor az a baja,hogy szégyelli magát,és nem mer feléd közeledni,mert azt hiszi,hogy elutasítanád.Ő nem tudja,hogy te ezt soha nem tennéd meg vele,ezért csinálja ezt.De pár nap múlva megint olyan lesz,mint régen.
-Köszi.-sóhajtott fel David megkönnyebbülten.
-Semmi.-felelte Patrick (gondolom) egy szerény mosoly kíséretében.
Hallottam,hogy az ajtó felé indultak,én pedig elspuriztam a mellette lévő ajtó felé,és mikor nyílt az ajtó,én már máshol voltam.
Körbenéztem a szobában,de nem találtam meg azt amit kerestem,de sejtettem,hogy akkor Csonginál hagytam...
Na mindegy.

***

Estig maradtunk Reninél,majd amikor már annyira álmos voltam,elkezdtem nyafogni,hogy menjünk már,mert itt fogok elaludni...